Szamurájok

A „szamurájok” (szamuráj) kifejezés a japán történelemben és kultúrában a harcosok egy speciális osztályát jelenti, akik a feudális Japán idején éltek. A szamurájok a háborús elit, akik hűséges védelmezői voltak a földesuraiknak, és fontos szerepet játszottak a japán társadalom állami és katonai rendszereiben. Fegyverzetük legjellemzőbb eleme a katana, egy hosszú, ívelt kard. A szamurájok a bushido, azaz a harcosok útja, etikáját követték, amely az erények, mint a bátorság, hűség és becsület fontos szerepét hangsúlyozta. Őseik a normandiai és kínai harcos kultúrákból származnak, de a szamurájok a japán kultúra meghatározó részévé váltak, és az idő múlásával a szamuráj identitás a művészet, a filozófia és a spiritualitás szempontjából is jelentőséggel bírt. A szamurájokká válás nem csupán harci készségeket, hanem a környező társadalmi és morális elvárások betartását is megkövetelte.